A papír feltalálását a kínaiaknak tulajdonítják, akik i.sz. 105 körül kezdtek papírt gyártani. Valószínűleg az Il Milione szerzője, Marco Polo mesélt először Olaszországban a papír születéséről.

Olaszország és Spanyolország volt az a két európai állam, amelyik elsőként kezdett papírt használni. Kiváltképp Olaszországban 1100. körül honosodott meg a papírművészet Amalfiban és Fabrianoban, mely Európa legfontosabb gyártóközpontjává vált. A papír használata Olaszország többi részén is elterjedt, különösen Toszkánában, ahol a luccai fennsíkon kifejlődött a nemzeti szempontból legjelentősebb luccai papírgyártó terület.

A papírgyártáshoz használt nyersanyagokat rostos és nem rostos nyersanyagokra oszthatjuk.

A rostos nyersanyagok alkotják a termék igazi „vázát”. A tobozos és lombhullató fákból származó nyersanyag nagy része cellulóz. A nem rostos nyersanyagok, ellenkezőleg, többségében töltőanyagok vagy ragasztók, melyek meghatározott technológiai és nyomtathatósági jellemzőket kölcsönöznek a terméknek, mint pl. vastagság, vízáteresztő képesség, szín és festék stabilizálódási sebesség.

Az utóbbi években a papírgyártó ágazathoz tartozó vállalatok egyre nagyobb figyelmet fordítanak a papírgyártással kapcsolatos környezeti jellegű kérdésekre. Egyre több vállalat hoz speciális intézkedéseket az erőforrások optimalizálása érdekében, pl. fenntartható ültetvényekről származó fa használatával, illetve a gyártási folyamat során használt víz újrahasznosításával.

Ezeknek és más intézkedéseknek köszönhetően a 70-es évektől napjainkra a papírgyárak energia-, valamint vízfogyasztása több mint 50%-al csökkent